HÉTLÉPÉSES MÓDSZER

A hét lépés

1. lépés: Hívjuk az Urat

A vezető felkér valakit a csoportból, hogy szabad vagy kötött szövegű imával hívja az Urat a közösségbe; a többiek imádságos lélekkel követik az imát.

2. lépés: Elolvassuk a szöveget

A vezető megadja a szöveg fejezet- és versszámát; megvárja, amíg ezt mindenki megtalálja. Megkéri a csoport egyik tagját, hogy olvassa fel a szöveget. Ezt rövid, csöndes gondolkodás követi.

3. lépés: Ízlelgetjük a szöveget

A résztvevők közül egyesek vagy mindnyájan hangosan felolvasnak egy-egy szót vagy néhány szavas szövegrészt, amely különösen sokat mond számukra. Minden felolvasott rész után csendet tartunk, s ezalatt mindenki kétszer-háromszor megismétli magában az elhangzott szavakat, hogy azok beléje ivódjanak. (Erre a csendes odafigyelésre és ismételgetésre igen sokszor túl rövid időt hagynak. Ebben az esetben a vezető ismételje meg hangosan az utolsóként olvasott szavakat. Ez jelzi a résztvevők számára, hogy több időt hagyjanak az átgondolásra.) A szöveg ilyen ízlelgetése után valaki ismét hangosan és lassan végigolvassa az egész szöveget.

4. lépés: Hallgatunk

A szöveg felolvasása után a vezető hallgatásra [csöndes elmélkedésre] szólít fel, megadva ennek idejét (pl. három vagy öt perc, - hogy elkerüljük a zavaró bizonytalanságot. Olyanok számára, akiknek nincs gyakorlatuk az elmélkedésben, a hallgatás ne tartson ennél hosszabb ideig!) A csend célja lehetővé tenni és segíteni a hallottakon való elmélkedést, vagy egyszerűen lehetőséget adni az Isten előtt való megnyílásra.

5. lépés: Megosztjuk egymással, hogy milyen hatást gyakorolt ránk a szöveg.

A résztvevők - kényszer nélkül, szabadon - közlik egymással azt, ami megindította és szíven találta őket. Az a legjobb, ha kapcsolatba tudják hozni a hallott és átelmélkedett szentírási részt saját tapasztalatukkal és mindennapi életünkkel. De mindenképpen el kell kerülni a mások számára való "prédikálást" vagy egy-egy nyilatkozat "helyességének" vitatását. (Erre a csoport vezetőjének kell vigyáznia!)

6. lépés: Megbeszéljük, mit kíván tőlünk az Úr

Most következik az örömhír fényében mindennapi kérdések megbeszélése és a mindennapi teendőkre javaslatok kidolgozása. Ez a lépés, amely a felismerésekből gyakorlati következtetéseket von le, a legtöbbünk számára - európai kultúrkörünkben - általában igen nehéz, mert itt mi keresztények többnyire nem bázisközösségekben élünk, hanem csak alkalmi közösségként jövünk össze. Ezért sok csoport kihagyja ezt a lépést. Így messzemenően az egyénekre marad, hogy ezt a gyakorlati lépést megtegyék. De ebben is támaszt nyújthat a csoport. Például úgy, hogy mondjuk minden negyedik alkalommal - közösen végezzük ezt a 6. lépést és meggondoljuk, hogy a szövegből milyen - bármily csekély - következtetés adódik saját magunk számára. Ekkor legalább azt meg kell állapítanunk, hogy valamilyen életreváltás mindenképpen. A következő találkozáskor a résztvevők elmondják egymásnak, hogyan sikerült teljesíteniük elhatározásukat.
Ennél a lépésnél gyakran az a vezető feladata, hogy várja ki a csend idejét (és állja ki saját tehetetlenségének érzését), amíg olyan gondolatok születnek a résztvevők lelkében, amelyeket az illető személyek valóban meg akarnak és meg is tudnak valósítani. Így teljesen az egyének dolga, hogy ezt a lépést megtegyék a maguk életében.

7. lépés: Imádkozunk

Most mindenkit imára szólít a vezető. A jelenlévők résztvesznek a spontán imában, a hálaadásban és kérésben. A végén közösen elmondanak egy ismert imát, vagy elénekelnek egy éneket.